Vidámpark és Zoo 2. rész

+7 komment után hozom a következőt

(ui: nagyon nagyon sajnálom, hogy nem hoztam új részt illetve részeket, mert kicsit el lettem foglalva a családban, meg nagyon azon voltam, hogy Nathan visszakövessen twitteren. De szerencsére megérte, mert a The Wanted hivatalos twitter is meg maga Nathan is visszakövetett, aminek nagyon örülök. És most végre tudtam hozni a legújabb részt.)

Az állatkert után elindultunk a vidámparkba. Amit Max és Tom végigművelt az úton az valami hihetetlen. Olyan délután 3 óra lehetett mikor odaértünk.

Ahogy beléptünk az első egy olyan stand volt, ahol a poharakat kell leverni egy labdával, és ha sikerül akkor választhatsz egy ajándékot.

„6-ot.” – lépett az asztalhoz Jay, hogy labdákat kérjen. A bácsi, aki ott állt adott is nekünk 6 labdát. Ez alatt Siva készített egy képet, amit fel is posztolt az Instagram-ján;

„@SivaTheWanted: ZOO pipa, most állatkert ;) x x”

Az első Jay volt, akinek elsőre sikerült eltalálni a poharakat és egy zöld nagy plüss gyík-félét választott magának, amit le os fotózott, majd feltöltötte twitterre.

Tom és Max elszerencsétlenkedtek. Mit is várjunk tőlük.

„Én jövök.” – ugrándoztam, majd megfogtam a labdát, megcéloztam a poharakat, eldobtam és le is vertem azokat.  Én cserébe egy plüssmacit kértem.

Utánam Siva és Nathan következett, akik direkt egyszerre dobták el a labdákat. Siva egy plüsslabdát, Nathan pedig egy Stewie Griffin plüssfigurát.

- „Bob, kaja vagy kaja, bob?” – vetette fel a kérdést Tom.

- „Első verzió.” – vágta rá Siva.

Amikor a bob-hoz értünk, azon kezdtek el a srácok úgymond, vitatkozni, hogy én kivel üljek egy bobba. Már ahhoz folyamodtak, hogy kő-papír-ollósat játszottak.

- „Szóval!” – kezdtem bele, mire mind az 5 szempár rászegeződött. – „Siva Nathannel, Max Tommal, én pedig Jay-jel. Nincs reklamáció.” – kicsit kuncogva mutattam a fiúkra.

- „De…” – kezdett bele Nathan.
- „Nincs de.” – vágtam rá.
- „Hallottad Nath, nincs de.” – mutatott Max rá, mire Nathan bevágta a mű-durcát.
- „Ohh egyem meg azt az aranyos műdurcás arcod. Majd kapsz valamit.” – igen, kellett nekem az utolsó részt kimondani, mert a többiek máris a HÚÚÚÚ-zgatásba kezdtek, én, pedig csak ráztam a fejem.

Az első páros Tom és Max volt, akik az egész utat szinte végigsikították, vagy végigordították, nem tudom, de ilyen hangokat az életben nem hallottam.

- „Hova kerültem én?” – kérdezte Jay és Siva egyszerre.

Másodiknak mentem én és Jay. Jobbranéztem a négy fiúra, Jay integetett és már mentünk is. A bob kormányt én használtam. Mikor a végéhez értünk azt hittem kirepülünk onnan, mert a fékező kisfalnak kicsit nagy erővel mentünk neki, de szerencsére élve maradtunk. Kiszálltunk onnan és mentünk vissza a fiúkhoz.

Mire visszaértünk addigra már Nathan és Siva a bobban ültek indulásra készen. Ők is sikeresen végigmentem, és látszólag jól is érezték magukat.

Mindannyian végeztünk, majd mentünk is enni az ottani egyik büfébe. Találkoztunk egy pár rajongóval, én addig elmentem a büfébe és leadtam a kajarendelést és próbáltam magamnak olyan ételt, ami nekem való.
Úgy 5 perc elteltével Tom ült le mellém.

- „Üdv néked.” – köszönt úgy, mintha tök régen beszéltünk volna.
- „Szi-a.” – válaszoltam neki vissza. – „Többiek?” – kérdeztem.
- „Mindjárt jönnek.” – kaptam meg a választ mire én, csak bólogattam.
- „Rendelsz a többieknek is?” – kérdeztem úgy 3 perc elteltével Tom-tól.
- „Aha.” – mondta és le is adta a rendelést.

Ez alatt Max, Siva, Jay és Nath is megérkezett, akik nagy kényelembe leülte az asztalhoz a büfé elé. Negyed óra múlva készen is lettek a kaják, majd én meg Tom megpróbáltuk felszolgálni őket.

- „Micsoda felszolgálólányok.” – gúnyolódott Max.
- „Ha ha ha, de vicces vagy.” – vágott vissza Tom.

Leültünk Tom-mal az asztalhoz. Én Nathan-nel szembe ültem le. Az evés közbe éreztem, hogy valaki babrálja a lábamat, ránéztem Nath-re, de ő csak vigyorgott, mire hozzátette: - „Mi van?” – majd én – „Hogy beszélsz? Amúgy szerda.”

Nathan belerúgott a mellettem ülő Tom-ba, aki Siva-ra kezdett el kiabálni, hogy miért rugdossa. Én meg Nathan csak röhögtünk, Siva csak nézett értetlenül, hogy mi történt.

Befejeztük az evést, kifizettük és mentünk a legutolsó megállóhoz a vidámparkba.

Az utolsó hely egy olyan hely volt, ahol vízen megy át a nagy facsónakszerű.

- „Én erre fel nem szállok.” – jelentettem ki
- „Én se.” – jelentette ki Nathan is.
- „Ti tudjátok, mi mentünk.” – kiabált vissza Tom.

Nath és én a kerítéshez álltunk és onnan figyeltük a többieket. Én még elővettem a fényképezőmet és készítettem pár képet (kép1 / kép2 / kép3) róluk.

- „Kérsz valami fagyit vagy jégkását?” – kérdezte meg tőlem Nathan amikor megölelt egy kézzel a derekamnál.
- „Persze.” – válaszoltam, majd adtam egy puszit a szájára.
- „Oké, akkor mindjárt jövök.” – mondta.
- „Jól van.” – mosolyogtam.

Időközben készítettem még pár képet.

Nath később meg is érkezett és hozta, amit vett.

- „Tessék.” – mondta és átnyújtotta a fagyit, magának pedig egy jégkását vett.
- „Köszönöm.” – mosolyogtam rá, mire egy puszit adott az arcomra.

Természetesen a vidámparkban is voltak rajongók. Csak Nathan-nel tudtak képeket készíteni vagy éppel aláírást kérni, mert ugye a többiek valahol vizes csúszdánál voltak. Nathan rám nézett, én pedig csak bólogattam, hogy csak nyugodtan csinálja a dolgát.

Elővettem a telefonom, hogy felnézzek twitterre, amikor valaki félénk hangon, a nevemen szólított.

- „Sam?!” – mondta félénken a lány. Gondolom azért, mert nem tudta, hogy harapok-e vagy nem. Ránéztem, és folytatta. – „Készíthetek veled is egy közös képet?”
- „Persze, miért ne? Gyere.” – mosolyogtam és intettem, hogy jöjjön, mire Nathan is odajött, elvette a lánytól a fényképezős és ő fényképezett le minket. – „Köszi a képeket.” – fogta meg a lány a fényépezőjét és hozzátette: -„Szép pár vagytok. Gratulálok.” – mosolygott majd elsietett.

Odaléptem Nathan-höz, majd megöleltem, aki természetesen visszaölelt.

Úgy 3 perc múlva egy harmadik személy ölelését éreztünk magunkon. Megnéztünk és Tom volt az.

- „Családi ölelés.” – mondta Jay és Max akik pont akkor érkeztek meg Tom után.

Még a vidámparkon belül elmentünk egy pár kis helyre, aztán indultunk haza.

Olyan este 8-9 lehetett, amikor közösen eldöntöttük, hogy elindulunk haza. Ám amikor úton voltunk elmentünk abba a bizonyos parkba, ami hozzám és Nathan-höz kötődik.

- „A bizonyos park.” – mondta ki Nathan.
- „Mi? Miért? Miről maradunk le? Mi történt?” – kérdezte egyszerre Tom és Siva.
- „Hát… itt jöttünk össze.” – válaszoltam, majd megfogtam Nath kezét.
- „De aranyos.” – mondta jó kedvvel Jay aki a hintán ült.

10 perc után azt vettük észre, hogy Tom és Max eltűnt, de aztán láttuk őket, ahogyan a hintánál elszórakoznak, mint két 10 éves. Tök cukik voltak. Mi csak nevettünk.

Olyan 11 fele lehetett, amikor végre hazaértünk. Mindenki elment a saját szobájába elvileg aludni. Én még felmentem a telefonomról twitterre és írtam Nathan-nek, kíváncsi voltam fog-e rá reagálni valamit.

”@FlowerSam: @NathanTheWanted jó éjt :-) <3 x x”

Nem kellett sok és jött is a válasz;

”@NathanTheWanted: @FlowerSam neked is ;-) i <3 u x x”