A rossz és a jó 2.

+7 komment után hozom a következőt (amint tudom, de azért remélem még tetszik:)

… megláttam a 3 fő volt osztálytársamat. A gyomrom teljesen összeszorult és sírni akartam, de nem tettem. Próbáltam erős maradni.

- „Nocsak, nocsak ki van itt. A kis Sam.” – incselkedett egyikük.
- „Mit akartok tőlem?” – kérdeztem feszülten.
- „Most félnünk kellene?” – szólalt meg a másik. – „Amúgy meg mit keres itt egy ilyen szánalmas, sőt még arra se méltó, mint te?” – jött a harmadik.
- „Semmi közötök nincs hozzá. És nem is lesz.” – próbáltam erősnek maradni.
- „De kinyílt valakinek a csipája. Kis nyomorék még mindig.” – ez volt az utolsó szó, amit kimondott és a harmadikúk olyan erővel lökött meg, hogy felestem. Elestem. Bele egy nagy sárpocsolyába. Ők pedig nevetve elmentek. 2-3 ember segített felállni a sárból. Nem akartam sírni, de nem bírtam tovább, és muszáj voltam. Sírtam.

Körülnéztem. De Nathan-t nem láttam, ezért fogtam magam és elfutottam. Haza.

*Nathan szemszög*
- „Végre végeztem, most megkeresem Sam-et.” – gondoltam magamban, de nem találtam sehol. Felhívtam, de nem vette fel egyik hívásomat se. Sőt egyik üzenetemre se válaszolt.

Az úton gyorsan sétálva, kerestem Sam-et minden szeg-zugban. De akkor se találtam. 15-20 perc elteltével jött egy SMS; - „Itthon.”
Amint elolvastam futottam, rohantam haza.

*Sam szemszög*

Csak ültem a fürdőszobában az ajtónak támaszkodva. Miután elküldtem az SMS-t, úgy 10-15 perc múlva egy ajtó becsapást hallottam. Tudtam, hogy Nathan az, mert a földszinten csak az én nevemet kiabálta. Mivel gondolom lent nem talált meg, ezért feljött. Az emeleten a fürdőszoba az első. Szóval nem volt sok és megtalált, mivel be volt zárva az ajtó.

- „Sam! Sam engedj be. Kérlek.” – kiabálta felemelt hangon.

Mély levegőt vettem, és elfordítottam a kulcsot a zárba. A földről pont elértem, így ülve maradtam. Amint elfordítottam Nath be is jött.

- „Jézusom, jól vagy? Halálra aggódtam magam.” – ölelt magához szorosan a földön ülve.
- „Sa-sajnálom. Én csak nem akartam, hogy újra sírva láss.” – szipogtam, néhányszor a hangom viszont elcsuklott.
- „Nincsen semmi baj.” – adott puszit a fejemre.

Felállt mellőlem, majd a kezét nyújtotta felém. – „Gyere.”
Nagy nehezen a segítségével feltápászkodtam, majd kézen fogott és egy szoba felé vitt. Az ő szobája felé.
Beléptünk, de csak a kis éjjeli lámpát kapcsolt fel, mivel a redőny le volt a szobába húzva és kicsit sötét volt bent.

Leült az ágya szélére, majd az ölébe ültetett.

- „Akarsz beszélni róla?” – kérdezte meg halkan. Miután megkérdezte, elmondtam neki az egész történet, majd a végén a fejemet a vállára hajtottam és újra sírni kezdtem.
Az öléből átültem az ágyára. Két kezével megfogta az arcom majd a két nagy hatalmas könnycseppet letörölte az ujjaival. Majd homlokon csókolt és szemből, mivel szembe ültem vele a fejem ismét a vállára hajtottam.

Nem sokkal később eltelt egy kis idő, és éppen annyira tolt el magától, hogy egymás szemébe tudjunk nézni. Lassan, de gyengéden csókolgatni kezdett. Épp csak annyira váltunk el egymástól, míg egymás felsőjét levettünk.

- „Legyen?” – suttogva, halkan kérdezte miközben a homlokát az enyémhez, támasztotta.
- „Legyen.” – válaszoltam én még halkabban.

Nathan leoltotta a lámpát és….

Késés.

Sziasztok olvasók. Sajnálom, hogy nem tudok hozni új részt olyan sűrűn, ahogy ígértem, ugyanis eddig 6 történelem, 1 nyelvtan és pár angol érettségi tételt kell tanulnom. Egy huzamban. De ígérem, hogy az őszi szünetbe megpróbálom hozni a folytatást. Mellesleg a két következő rész már le van írva a füzetembe. Köszönöm.

PS: Aki szeretne, az követhet twitteren: @_BiankaSykes ;) xx

A rossz és a jó 1.

Fogalmam sincs mikor fogom tudni hozni a következő részt, de igyekszek, majd minél hamarabb.
Plus, ugyanúgy érvényes a minimum 7 komment.

Másnap arra keltem, hogy egy sms-t kaptam. Az üzenet feladója Maya volt.

Nagy nehezen, de kimásztam az ágyból, felöltöztem és lementem a konyhába.

Ahogy mentem a konyha felé hallottam, hogy valaki vagy valakik, nézi/nézik a TV-t. De ahogy közeledtem, láttam, hogy Jay az, aki épp az Avatar-t nézte.

- „Jó reggelt Jay.” – köszöntem neki.
- „Neked is Sam.” – jött a válasz vissza.
- „Többiek?” – érdeklődtem.
- „Konyhába veszekednek.”
- „Mi? Miért? Mert?” – kérdezősködtem.
- „Nyugi, csak Max eltört valami vázát vagy mi.” – kaptam meg a választ.
- „Már azt hittem valami komolyabb miatt.” – nyugodtam le.

A beszélgetés után bementem a konyhába a fiúkhoz, hogy végre reggelizzek.
Bementem és hírtelen négy pár szem nézett rám teljes csöngben.

- „Most mi van? Csak reggelizni jöttem. Amúgy jó reggelt.” – nyitottam ki a hűtőajtót.

Bezártam a hűtőajtót és hírtelen Tom és Nathan ott álltak keresztbe tett karokkal. Azt hittem, hogy rémültemben elejtem a kaját.

- „Jézusom! Normálisak vagytok?” – mosolyogtam el. – „A frászt hoztátok rám korán reggel!”
- „Reggel? Komolyan reggel? Délután 1 óra van Sam!” – mutatott a fali órára Tom.
- „Jójó. Tudod, nálam a nap akkor kezdődik, amikor felkelek.” – mosolyogtam Tom-ra.

Ez alatt a drága Nathan-ön odajött hozzá, megölelt és egy „reggeli” puszit kaptam, majd leültem megreggelizni, de természetesen Nath is leült mellém.

- „Mi a mai program?” – kérdeztem meg.
- „Én, Nareesha, Tom és Kelsey elmegyünk együtt vacsorázni meg néhány helyre.” – válaszolt Siva mikor Tom-mal pacsit váltottak.
- „Én meg Jay-jel elmegyünk a városba, vagy valami kocsma félébe.” – Max.
- „Akkor én meg elhívok Valakit a városi kisünnepségre, ha Neki megfelel.” – nézett rám Nathan mosolyogva.

- „Nekem tökéletes, miért ne.” – mosolyogtam.

- „Na mi akkor itt hagyunk titeket, most megyünk boltba, meg ide, oda, amoda.” – mondta Siva, Tom és Max, majd elnevették magukat.
- „Az a perverz fantáziájú agyuk.” – csóváltam a fejem mikor a mosatlant akartam elmosogatni.
- „Mert? Most miért ne?” – kacsintott és nevetett Nathan.
- „Az a perverz fantáziájú agyatok. Bocsánat.” – javítottam ki.

- „Jut eszembe. Mielőtt elmegyünk az ünnepségre, eljönnél velem a telefonos boltba? Mert új telefont kell vennem.” – kérdezte meg, majd odaállt a hátam mögé és megölelt.
- „Persze.” – majd megfordultam, hogy Nath felé legyek, majd megöleltem.

Nathan felkapott majd felültett a konyhapultra, a lábaimat a dereka körül kereszteztem, puszilgatni kezdett, majd megölelt.

- „Hééé, mennyetek szobára!” – kiabálta Tom – „Egy kicsit hagyunk itt titeket, és máris ez folyik itt. Nem igaz.” – nem tudott teljes komoly lenni, mert a végét elvigyorogta.
- „Nyugodj meg Tom, nem kell féltékenynek lenni.” – mondtam.
- „Ott van neked Kesley nem?” – kérdezte Nathan Tom-tól, miközben Nath lesegített a pultról.
- „Jó, de most ő nincs itt.” – vágta be a szomorú arcot, majd hozzátette – „Megyek fel is, hívom.” – és el is tűnt.

- „Mikor is kezdődik, azaz ünnepség?” – kérdeztem rá.

- „5-kor, de most van dél, szóval majd 3-kor elindulunk, mert tudod előtte…”
- „…el kell menni az új telefonodat megvenni.” – fejeztem be a mondatát.
- „Igen.” – sóhajtott, majd magához húzott.
- „Van valami baj?” – kérdeztem közben.
- „Nem, nincs. Miért?” – kérdezett vissza.
- „Csak mert olyan nagyot sóhajtottál.”
- „Ja, csak mert örülök, hogy … vagy nekem illetve velem.” – simogatta a hátam.

2 óra lehetett, amikor ebédelni akartunk, de mivel nem volt kedvünk kaját csinálni ezért pizzát meg más egyebeket rendeltünk.

Az ebéd után felmentem Én és Nathan, hogy átöltözzünk. Az én ruhám összeállítása lila (kép) volt. Plus természetes fekete RAY BAN napszemüveg.

Én hamarabb végeztem, mint Nathan ezért lementem addig Tom-hoz aki, a TV-t nézte.
- „Mit nézel?” – kérdeztem meg, mint aki nem látná, hogy mit néz.
- „Mikor melyik csatornát.” – és kapcsolgatta tovább a csatornákat.
- „Az jó.”
- „Esküszöm, amúgy, hogy Nathan tovább öltözködik, mint te.” – nevetett. – „De csak azért, mert meg akar felelni neked.”
- „Nekem? Nekem nem teljesen mindegy milyen ruha van rajta, nem kell hozzám igazodnia.” – mondtam el a véleményem, és a beszélgetésünk ennyibe is maradt, mert Nathan végre elkészült.

Esküszöm, nem tud rosszul öltözni. Durván 5 hónapja vagyunk együtt, de még egyszer se láttam volna rosszul felöltözve.

- „AXE-t használsz haver? Mert ha igen, akkor rájöttem, mert már az egész ház tőled illatos.” – kiabált Tom mellőlem a kanapéról, miközben már a telefonját nyomkodta.
- „De. Azt használ. Felismerem. Baj?” – kérdeztem vissza, majd megcsikiztem oldalból Tom-ot.
- „Hogy tudja.” – nevetett Tom.
- „Jogos, hogy tudja.” – szólalt meg Nathan. – „Na? Mehetük?” – foga meg a kezem, hogy felálljak a kanapéról.
- „Egyértelmű.” – mosolyogtam.

Kiléptünk az ajtón. Megfogtuk egymás kezét, majd elindultunk.

Magamba azon gondolkoztam el, hogy ez még számomra még mindig hihetetlen ez az egész, hogy itt vagyok, hogy mi folyik körülöttem.

- „Amúgy… jó az illatod.” – dicsértem meg hírtelen.
- „Te meg jól nézel ki. Igaz mindennap jól nézel ki, de akkor is.” – dicsért vissza és megpuszilt, én, pedig éreztem, hogy pirulok.
- „Te is jól nézel ki drágám, minden egyes percben.” – dicsértem vissza.

10-15 perc múlva ott is voltunk a telefonos boltnál, be is mentünk. Nathan vásárolt egy fehér iPhone-t kicsit se lettem rá féltékeny. De használja egészséggel.

Újabb 15 perc elteltével ott is voltunk a helyszínen, ahol épp egy koncert volt folyamatban. Az előadó a színpadon Exampe volt.

- „Example.” – mondtam ki.
- „Igen, ismered?” – kérdezte
- „Személyesen nem, de ismerem a számait és szeretem is, mint előadó.” – válaszoltam.
- „Én ismerem, mert ő írta nekünk a Chasing The Sun című dalunkat.” – adott információt Nath és hozzátette. – „Ha szeretnéd, akkor meg tudom tenni, hogy találkozz vele most.”
- „Tényleg?” – lepődtem meg.
- „Persze, miért ne.” – mosolyodott el.
- „Akkor oké, benne vagyok.” – válaszoltam, mert elindultunk az öltözője felé, ahova nem könnyű bejutni, hiszen 3-4 őr áll előtte.

 Example épp lejött a színpadról, hogy egy kis szünetet tegyen. Nathan-nel odamentünk az őrökhöz, hogy engedjenek be minket. Az őrök nem vették a lapot, de gondolom, ezt hallotta, Ex, mert kijött. Beszélt az őrökkel, akik után beengedtek minket.

- „Example! Hogy vagy mostanában?” – kérdezte tőle Nath miközben férfiak módjára kezet, fogtak egymással.
- „Haver, Nathan, mi járatban? Amúgy jól vagyok köszi.” – kérdezett Nathan-től vissza.
- „Ő itt a barátnőm Sam, aki rajongód.” – mutatott be neki. Le is voltam fagyva és vigyorogtam is, mert egy; jó volt hallani hogy Barátnőjének hívott, kettő; találkozok most Example-lel.

- „Sam. Sam Flower vagyok.” – mutatkoztam be illedelmesen.
- „Akkor mint tudhatod ismereteid alapján én Example vagyok.” – mondta majd barátiasan megölelt. Ezt a pillanatot Nathan az új telefonjával meg is örökítette.

A közös kép után Example ment is ki, mert már leját a kis szünete.
Nath-tel kimentünk az öltözőből és mentünk tovább. A képet Nathan fel is töltötte twitterre;

”@NathanTheWanted: @FlowerSam és @Example ;) x”

Az út során találkoztunk pár rajongóval. Amíg Nathan a rajongókkal volt elfoglalva, én addig elmentem pár ilyen kis standot megnézni. Ám egyszer egy pár számomra nagyon ismerős hangok szólítottak meg.

Megfordultam és megláttam őket…