Ez most vicc? 1. rész

+5 komment után hozom a következőt
és kérek szépen mindenkit, hogy IDE nézzen be ;)

Épp, hogy hazaértem a szállodába, vagyis a hotelbe, elkezdett esni az eső, de nem is akárhogy. Felhőszakadás volt. Rá párperccel később már dörgött is, de az se volt hal, jó hangosan, amit én mellesleg szeretek.
Köszöntem a nőnek, aki ott állt a hotel pultjánál, elkértem a kulcsaimat és felmentem a szobámba. Az autogramkártyáimat letette a laptopom mellé, majd a gépet bekapcsoltam, rácsatlakoztattam a fényképezőgépemet, és felmásoltam a képeket a laptopra.
Addig, amíg a képeket töltöttem fel a gépemre, felcsatlakoztam twitterre, és olvasgattam, miket irkálnak kifelé az emberek. Böngészésem közepedtén, egyszer csak megszólalt a telefonom, ránéztem a képernyőre és látom, hogy a testvérem hív. Jó volt vele beszélgetni, és jó volt hallani a hangját, így 2 nap elteltével. Gondoltam én is megosztok valamit twitterren;

”@flowersam: hihetetlen nap *-* később leírok mindent (: most ebben a pillanatban London utcáit egy kisebb vihar pusztítja, de úgy tudom, hogy London általában elég csapadékos :(: de nem annyira vészes ;) xx”

Hírtelen akkorát villámlott és dörgött egyszerre, hogy szabályosan megrezzentem, pedig nem szoktam. Mintha vakuztak volna.

Bekapcsoltam a TV-t, mert nagyon nem szeretem a csendet főleg meg egyedül. Három féle közül választhattam; zenecsatorna, mesecsatorna vagy labdarúgás. A focit választottam. Elmentem a konyhába burgonyasziromért, mert imádom, és nem hallom tőle a TV-t, de sebaj. Jobban megnéztem és Spanyország – Írország ellen játszott. Felmentem ismét twitterre, csa most telefonról és kipötyögtem; „@flowersam: viva espana x”

A félidőben eszembe jutottm hogy én kaptam ma autogramkártyákat a The Wanted tagjaitól. Felálltam a kanapéról elmentem a kis asztal melletti fotelhez (mert oda tettem őket) megfogtam őket, és lefotóztam azokat is, mert, hogy képen is meg legyenek az aláírások örökítve. Le is fényképeztem őket, össze is szerkesztettem az 5 képet és felposztoltam szintén twitterre, ezzel a felirattal; „@flowersam: na mim van? :P aha x” – jött is rá pár RT, aminek örültem, hogy egyáltalán látták, mert én általában egyedül érzem magam.
Miután elküldtem a képet, Nathan aláírásánál a jobb felső sarokban láttam egy kis nyilat. Kérdőre vont szemöldökkel néztem, hogy ez mi?! Kicsit furcsálltam a helyzetet, de megfordítottam, és hirtelen elállt a szavam. Egy telefonszám volt ráírva a hátoldalára.

- „Ez ez ez biztos csak valamiféle vicc.” – nem hittem a szememnek.

Leültem abba a fotelbe, ami közelebb volt hozzám, és azon törtem a fejem, hogy ez most igaz vagy csak valami tréfa.

Később erőt vettem magamon, mély levegőt vettem, amit kifújtam, majd felhívtam…