Új élet

+7 komment után hozom a következőt

Elég fura, de reggel a csendre keltem. Túl nagy volt a csend. Mikor felkeltem abban a tudatban életem, hogy még mindig a hotelben lakom, de amikor magamhoz tértem a reggeli kómaságból rájöttem, hogy a The Wanted házában vagyok.

Felkeltem a hatalmas ágyamból, majd átöltöztem. Vettem fel egy lila hosszú, bőpólót és egy fehér rövid kisnadrágot. Javítottam még a fürdőszobámba a kinézetemen, majd próbáltam lejutni a konyhába abba a nagy házba. Sikerült is lejutnom, de mielőtt a hűtőt kinyissam, hogy találok-e nekem való ételt, egy cetlit találtam az ajtón, ezzel a felirattal; „Elmentünk egy fotózásra és egy interjúra. 5 körül jövünk.” – The Wanted

Tudomásul vettem az üzenet, majd végre kinyitottam a hűtőt. Szerencsére volt olyan étel, ami nekem pont jó. Leültem az asztalhoz, és közbe elővettem a telefonomat, majd láttam, hogy van egy SMS-em, amit kb. 20 perce kaptam, Nathan-től, ki mástól; - „Első jó reggeles napodat a TW házban ;) xx”

Nem akartam neki visszaírni, mert nem tudtam, hogy most a fotózáson vagy az interjún vannak. A reggelimet befejezve elmosogattam az edényt, majd felhívtam anyát. Később pedig Lily-t hívtam fel aki éppen a otthon a Balatonon nyaralt. Ha tudná, hogy én hol vagyok… Lily mondta, hogy Klaus kapott 1 jegyet Svédországba és 1 jegyet az ott lévő Eric Saade koncertre, szóval Lily figyelmeztetett, hogy kár lesz felhívnom, mert úgyse venné fel a telefont, de majd ha beszél vele Lily, akkor átadja neki üdvözletemet.
Nagyon jó volt ismét hallani Lily és anya hangját.

Felnéztem twitterre is amikor megláttam, hogy Jay és Nathan kiírtam, hogy most végeztek a fotózással, most lesz majd az interjú. Gondoltam, hogy ilyenkor több 100 lány ír nekik, így hát én is írtam. Kivácsi volt, hogy fog-e rá reagálni.

”@flowersam: @NathanTheWanted i love you ;P” – nem kellett rá sokat várni, rá 5 percre kaptam is a választ: „@NathanTheWanted: i love you too :p RT ”@flowersam: @NathanTheWanted i love you ;P”

Kíváncsiságból kihasználtam az egyedüllétemet a házban és megnéztem mindegyik fiú szobáját. Senki a holmijához nem nyúltam, mindent úgy hagytam ott, ahogyan ott volt, mert úgy volt tökéletes.
Direkt Nath szobáját hagytam legutoljára. Az ő szobájába se turkáltam szét semmit, kivéve egyet; a legeslő közös képünk, ki volt neki nyomtatva egy A/4-es lapta, ami ki volt nyomtava és be volt kereteztetve az ágya melletti kis szekrényen. Ezen egy kicsit meghatódtam, mert olyan jól esett ilyet látni.

Mivel már 16:00 volt, így gondolta, hogy készítek valami gyorsan elkészíthető vacsorát az 5 előrelátható éhes hasnak.

Amit gyorsan vacsorának tudtam készíteni az spagetti volt. Meg is terítettem gyorsan nekik. Az egész házat bejárta az illat.

16:45 körül érkező kocsit hallottam jönni. Gondoltam, hogy a srácok lesznek azok.
Nyílt az ajtó és jöttek befele egymás után.

- „Hűű micsoda illatok. Éhes vagyok.” – jöttek halmozva ezeket a mondatok, de Nathan nem volt köztük.
- „A vacsora tálalva a konyhába 5 főre.” – kacsintottam és a konyha fele mutattam. – „De hol van Nathan?” – kérdeztem utólag, mikor kaptam mindenkitől sorra 1-1 ölelést.
- „Kint van a kocsinál és pakol valamit.” – válaszolt szépen Jay
- „Köszönöm Jay.” – mosolyogtam rá
- „Mi köszönjük a vacsorát, de nem kellett volna fáradoznod.” – állt meg menet közbe Tom
- „Áh, semmiség, ha már így befogadtattok, akkor ez a minimum.” – hálálkoztam.
- „Nem került semmibe, szívesen tettük.” – jött a hátam mögül egy hang. Megfordultam és az ötödik tag volt az. – „Szia.” – köszönt, vagyis üdvözölt utólag, megölelt, majd egy puszit adott a homlokomra.
- „Szia.” – öleltem és pusziltam neki vissza
- „Ha nem haragszol, most ennék, mert nagyon éhes vagyok.” – jelentette ki félénken.
- „Nyugodtan menny csak, majd utána beszélünk.” – adtam neki nyugtató választ
- „Ahh köszönöm. Te nem jössz?” – kérdezte a konyhaajtóból.
- „Én nemrég ettem, egyetek nyugodtan.” – mondtam a lépcsőről, mert a szobám fele vettem az utat. Később visszamentem az éhes falkához a konyhába, de ha én oda nem megyek be, akkor 100% hogy kajacsata lesz. Bementem és leültem az egyetlen szabad székre, ami Siva és Tom között volt.

- „Hogy sikerült az interjú és a fotózás?” – kérdeztem
- „Rólunk rossz kép nem lehet.” – jött az ego-s válasz Max-től.
- „És az interjú?” – kérdeztem újra
- „Simán ment, mint mindig. Igaz néha elvicceskedjük, de jól ment.” – Siva

A vacsora utána, mindenki ült és nézett egymásra, legfőképpen rám. Tudtam, hogy azt akarták, hogy mosogassak el, de azt vártam, hogy mondják ki.

- „A nagy fenéket mosogatok el, nem kell ennyire nézni.” – mutogattam mindenkire. – „Maximum, ha segít valaki, akkor. Talán.” – tettem hozzá
- „Nathan!” – mondta a másik négy fiú, akik egyenesen rá mutattak.
- „A többség döntött. Menjél. Menjél a csajodnak segíteni.” – lökte oldalba Nath-et Max, majd a többi 4 fiú otthagyott engem meg Nathan-t kettesben, a konyhában.”

Én mosogattam, Nathen pedig szárazra törölte az edényeket, amiket adtam neki. A mosogatást követően, megbeszéltük, hogy kimegyünk a kertbe és csinálunk egy „tábortüzt”. Kettőnk részéről rendben volt, csak a többi 4 embertársunkat kellett megkérdezni, hogy jönnek-e. Nem is kellett kétszer mondani, Tom fogta a gitárját és rohant is kifelé. Max és Jay szereztek fát és később kész is lett a tűz. Körülültük, majd hallgattuk, ahogy Tom gyönyörűen kitározik.
Miközben hallgattuk, hogy Tom gitározik, én Nathan ölébe ültem, azért néha-néha 1-2 csók is elcsattant, de olyankor a többiek csak HUHUHUHU-ztak, amin csak nevettünk, de be voltunk azért egy pléddel takarva, mint Max, Siva és Jay is, nehogy megfázzunk, mert nem volt valami 30 fok meleg odakint este 8-9 fele.

Mikor vége lett olyan 11-12 óra fele az egész tábortüzes féleség, amikor éppen indultunk volna be, egyszer csak tűzijáték kezdődött a mellettünk lévő házba. Így még ott maradtunk a helyünkön és onnan néztük az egész fényjátékot. Egyszerűen csodálatosan szép volt. Az egész alatt éreztem Nathan szuszogását a nyakamnál és a keze érintését a hátamon. Hátranéztem rá, megfogtam a kezét, majd arcon-pusziltam.