Találkozás

+5 komment után hozom a következőt

*kopp-kopp* - érdekes volt arra kelni az első londoni reggelemen, hogy kopogtatnak az ajtómon.

- „Ki az?” – kérdeztem az ajtóállótól

- „Szobapincér, hoztam a reggelijét” – válaszolt vissza egy fiús hang

- „1 perc és kinyitom!” – néztem a telefonom órájára és 9 óra volt. Ezek szerint itt korán van a reggeli. Ki is nyitottam az ajtót.
- „Ez az öné!” – nyújtott felém egy fém kistálcát
- „Köszönöm!” – elfogadtam a kis fémtálcát, adtam neki egy kis borravalót és elköszöntem tőle, majd bezártam az ajtót.

Az ajtó bezárása után, letettem a kis asztalkámra a tálcát, majd kerestem a konyhában valami evőeszköz félét, majd leültem és megreggeliztem. A reggelit követően elmentem megzuhanyoztam, hogy felfrissüljek, majd átöltöztem hétköznapi ruhába, s végül feltettem magamra egy alapsminket.

Úgy gondoltam szétnézek a városban, de előtte felhívtam anyát, hogy tudassam vele, hogy minden rendben van. Fél óra skyep beszélgetés anyával után felhívtam Klaut sés Lilyt is, hogy elmondjak neki mindent, ami eddig történt.

- „Ez is letudva!” – sóhajtottam.

Egyszer csak nagy lármára és sikítozásokra lettem figyelmes odakint. – „Mi ez a nagy lárma?” – kérdeztem magamtól. Kinéztem az ablakon, de csak egy nagy tömeget láttam. Tudtam, hogy van ott valaki vagy valakik, de azt már nem láttam.

Felkaptam a telefonomat és f fényképezőmet, meg persze egy napszemüveget, és gyors léptettek léptem ki a hotel ajtaján.

Fotóztam a tömeg meg mindent, amit találtam. Nagy nehezen, de a tömeg elejére kerültem, mire rájöttem mi ez a nagy sikoltozás meg minden.

Dedikálást illetve fotózást tartott a The Wanted, amiről senki se tudott, a váron egy meglepetésbak szánta. Hát jó nagy meglepetés lett. Pont jókor jöttem ide, ebbe a városba.
Gyorsan elővettem a felefonom és kipötyögtem ezt a nagyszerű dolgot twitterre;

”@flowersam: ezt nem hiszem el *o* itt állok kb 3 méterre a The Wanted-től, akik meglepetésként vannak itt. Senki se tudott róluk, hogy itt leszek. Később leszek, ha élve maradok ;D x”

Ha már itt vagyok akkor természetesen beállok a sorba. Ezt nem hagyhatom ki, ha vihar lesz is. Elővettem a fényképezőmet, és fotózni kezdtem őket. Elég jó amatőr fotós vagyok szóval szerintem a képek elég jók lettek. Hátranéztem és egy, kb velem egykorú idős lány állt a hátam mögött. Megkérdeztem tőle, hogy segít-e lefotózni a srácokkal.

- „Szia, öö esetleg lefotóznál velük? Én is lefotózlak velük szívesen ;)” – kérdeztem tőle kiabálva, mert most ebben a helyzetben halkan beszélni nem nagyon lehetett.
- „Hello, persze segítek ;) Az nagyon jó lenne, ugyanis én kicsit ügyetlen vagyok.” – válaszolta vissza szintén kiabálva, nagy mosollyal az arcán.
Egy kis beszélgetés után megismerkedtünk kicsit, de nem nagyon, egymás nevét megtudtuk, az ő neve Mira volt. Végre kb 1 óra várakozás múlva ránk került a sor. El se hittem.

Először jött Siva, aki elvette az én napszemüvegemet, ő meg ideadta az övét, hogy úgy készítsünk közös képeket. – „Köszönöm a napszemüveget, és a képet.” – mondtam, mosolyogva, majd megöleltem. – „Nagyon szívesen, máskor is ;)” – válaszolta vissza.

Következett Tom, aki szamárfület mutatott nekem, cserébe ő is egy nagy ölelést kapott. És az a tök jó, hogy olyan képet is készítettek, amikor megöleltem. Tök aranyos lett (gondolom).

A sorban következő volt Jay, akinek a közös kép elkészülése után a tetoválásait csodáltam, mire én utána én is megmutattam a Yin Yang tetoválásomat, amit ő le itt fényképezett és felposztolta twitterre. – „Jó tetoválás ;)” – ezt a címet írta a képhez twitterre, megmutatta nekem, hogy nem mást írt. Én pedig megköszöntem, hogy feltette az internet világára.

A Jay-től kapott ölelés után Max következett, akivel csak egy szimpla közös napszemüveges képet készítettünk. ;)

És végül jött Nathan, aki mint most is sapkát hordott Viselt még visszatükröződő police napszemüveget, egy Stewie Griffin-es fehér pólót, egy szakadt farmer nadrágot és egy fehér cipőt.

- „Gyere vörös!” – szólított és intett, hogy mennyek oda hozzá. Odamentem hozzá és így szóltam; - „Így se szólítottak még engem.” – nevettem közben, majd megöleltetem (mint képeknél szokás természetesen ő is visszaölelt) és elkészült a kép.
- „Senki?” – kérdezte meglepődve
- „A-a, senki.” – ráztam a fejem
- „Akkor én voltam az első.” – kuncogott, de nem tudtam pontosan, hogy ezzel most mi a szándéka.

Részemről a képekkel kész voltam. Még azt a lányt kellett lefotóztatnom a srácokkal, aki segített nekem. Megköszönte a segítségemet és el is viharzott. Sajnos, pedig jó barátok lehettük volna.

Megkérdeztem a srácokat, hogyha szerzek egy papírt, akkor aládedikálják-e nekem. Jay és Max full egyszerre rávágták, hogy igen, miközben Nathan, Tom és Siva képeket készítettek velük. Nagy nehezen, de csak egy szórólapot találtam, más papírfélét egyáltalán nem találtam. Megfogtam a papír, és odaadtam Nathan-nek, hogy kezdje ő aláírni.

- „Vöröske te. Most komolyan egy szórólapot akarsz aláíratni?” – kérdezte tőlem komoly arccal, mikor letolta a napszemüvegét, hogy úgy nézzen rám.
- „Na, már meg vöröske, amúgy meg igen, csak ezt találtam.” – mondtam, kicsit már félénkebben és elszégyenkezve.
- „Hát másképp nem tudlak szólítani, mert a nevedet nem tudom. Várj adunk neked külön-külön autogramkártyákat, amiken itt helyben alá íis írunk gyorsan.” – nevetett egyet, majd mosolygott
- „Köszönöm szépen, amúgy a nevem Sam. Flowe Sam.” – nyújtottam felé a kezemet.
- „Örülök, hogy találkoztuk, Sam. Az én nevem, hogy ne legyek bunó, Nathan. Nathan Sykes.” – viccelődött.
- „Tudom, tudom, hogy hívnak titeket.” – mutattam Nathan-re és a többi srácra (akik pakolták össze a nagy vászont és a nagy asztalt.) – „Na, de srácok, nekem most mennem kell, remélem még fogunk találkozni, ja és köszönöm a képeket és az aláírásokat.”
- „Mi is örültünk, hogy találkoztunk.” – szólalt meg Jay mögöttem, majd mosolygott.

Szépen lassan elindultam haza, vagyis a hotelbe. Még egyszer úgy 10 méter távolságnál megálltam és hátranéztem, és láttam, hogy mind az 5 fiú; Nathan, Jay, Tom, Siva és Max pakoltak, telefonáltak és gondolom, aki ott volt férfi, az a testőrük volt, ő vele beszélgettek. Visszafordultam és az út hátra lévő részében azon gondolkoztam, hogy mik is történtek velem az elmúlt 3 órában.