Felszállás és érkezés

+5 komment után hozom a következőt

Odaadtam a jegyet a jegyellenőr nőnek a folyosó végén.

– „Kellemes utat kívánok.” – mondta a nő, és visszaadta a jegyemet.
- „Köszönöm szépen.” – mosolyogtam és már mente is.

A jegyet elfogadták, és már mehettem is a repülő belsejéhez, vezető lépcsőhöz. Természetesen a csomagjaimat a repülő hátsó részébe betették. A sor nem is gyorsan, de nem is lassan haladt. 10-15 perc múlva már a repülő belsejében voltam. Az első dolgom az volt, hogy megkeressem a nekem szóló helyet. A helyem bal-oldalra, az ablak mellé szólt. Szerencsére nem szálltak fel olyan sokan erre a járatra, így hát nem is ült mellém senki, és így volt esélyem arra, hogy a cuccaimet elrendezzem (azokat a cuccokat, amiket fel tudtam hozni a gépre).

Miután kényelmesen elfészkelődtem, a második dolgom az volt, hogy képeket posztolok ki twitterre illetve twitterre a repülőről. Így is tettem. Következő lépésem az volt, hogy elővettem a táskámból az én Nikon fényképezőmet, és azzal is készítettem természetesen képeket, még magamról is. Fotózásom közepedtén, elővettem a fülhallgatómat és a telefonomhoz csatlakoztattam, és beállítottam a kedvenc zenéimet és azt hallgattam egy jó darabig. Mikor meguntam a zenehallgatás, kivettem a fülemből a fülhallgatót, majd jobbra néztem és egy 20 év körüli nőt pillantottam meg, aki a repülőgépeken szokott italokat vagy ételeket szokott felszolgálni. Nagyjából fél óra volt még a leszállásig, de a repülő fedélzeten lévő hangosbemondó figyelmezett minket, hogy kössük be az övünket, mert a gép mindjárt leszáll.

A gép egyszer csak szépen lassan kezdett a leszálló pálya felé repülni. A gépet a pilóta sikeresen le tudta tenni a pályára, amit nagy tapsvihar jutalmazott. Mindenki megfogta a kis cókmókját a gépen és szépen lassan elindultunk kifelé.

Kiszállt mindenki sikeresen a gépből, megkerestem a bőröndjeimet, majd amint megtaláltam őket, elmentem és kerestem egy hotelt magamra egy időre. Tudtam, hogy az egyik rokonom itt lakik kint, de majd azt később elintézem.

Meg is volt a hotel, amiben szállást foglaltam, és kifizettem (szerencsére, elég jól beszélek angolul). Egy kedves ott dolgozó srác segített felvinni a 3 bőröndömet. Megköszöntem a fiú segítséget, az ajtót bezártam, és kénytelen voltam ledőlni a legközelebb eső ágyra ami a közelemben volt. Miközben pihentem elővettem a telefonomat és felmentem netezni, azon belül egyértelműen a twitterre;

”@flowersam: végre itt Londonban (: gyönyörű a hely *-* később még fogok posztolni képeket, meg minden más egyebet, de most megyek, fotózok egy párat, majd jelentkezek, csá ;) x”

Amint ezt kiírtam útra is keltem. Kiléptem a hotel ajtaján és próbáltam megjegyezni, hogy ez a hotel milyen utcán van, hogy vissza tudja találni.

Elmentem a MilkShake City-be ahova, mindig is szerettem volna elmenni. Az italomat egy One Direction-ös műanyag pohárban kaptam meg, aminek nagyon örültem és a poharat el is tettem emlékbe.

Nagyon jól éreztem magam már, így az „első” napon. Hazamentem a hotelba, elvégeztem a dolgaimat és aludni tértem.