Rendezvény

+7 komment után hozom a következőt

*11 óra*

- „Sam! Sam!” – hallottam, hogy valaki fel akar próbálni kelteni, de nem tudtam, hogy álom-e.
- „Fent vagyok. Most már.” – válaszoltam, és lassan kinyitottam a szemem, majd megláttam Max-et és Nathan-t.
- „Szeretnénk tőled kérdezni valamit.” – kezdte el Max.
- „Kérdezzétek.” – nyújtózkodtam
- „Ma délután 4-kor lesz egy megjelenésünk, és azt szeretnék megkérdezni, hogy velünk tartnál-e?!” – kérdezte Nath miközben leült az ágyamra.
- „Persze, hogy vetek tartok, ha nem zavarok sokat, de hogy…” – mire a végére értem a mondatna, Max félbeszakított és folytatta
- „…rájönnének? Egyszerűen. Beállítunk téged, mint fotós és öltöztető. Egy; egész jól fotózol, kettő: jó a stílusérzéked. Szóval a másik öltöztető-lány mellé már be is vagy téve. Hivatalosan is két sztájliszt-unk van.”
- „Nem is rossz ötlet.” – másztam ki az ágyból, hogy keressek magamnak valami értelmes ruhát.

Hallottam, hogy valaki kimegy a szobámból, de azt nem tudtam, hogy Nath bent maradt.
A ruhakeresgélés közbe két kart éreztem összefonódni a derekamnál és egy állat a jobb vállamnál.

- „Jó reggelt vörös.” – olyan halkan mondta, hogy a hideg is kirázott
- „Neked is.” – mondtam, feléje fordultam és megöleltem, mire ő elindult a fal fele irányult majd nekitámasztott, és csókolgatni kezdett.
- „Hupsz! Egy szerelmespár!” – nevette magát el Jay aki a szoba előtt ment el és pont benézett.

Mindketten elpirultunk, majd elmosolyodtunk. Adott még egy puszit és hagyott átöltözni.

Felöltöztem, rendbe tettem magam és lementem reggelizni.
- „Hello mindenki, akivel még ma nem találkoztam.” – köszöntem nekik oda
- „Szia.” – jött egyszerre a válasz.
Fogtam és leültem közéjük enni. Névszerit: Jay, Max és Tom.

Mivel szokásom érezni, hogyha valaki figyel, ezért reggelizés közben is éreztem. Ám amikor hírtelen bal ránéztem Jay olyan hírtelen kapta el a fejét, hogy a térdét be is vágta az asztalba, de úgy, hogy az asztal szabályosan berezonált. Mindenki hatalmas nevetésbe tört ki. Max majdnem megfulladt a kajától.

- „Ez azért volt, mert néztél.” – mutattam Jay-re a kanalammal.
- „Jó van, na.” - vágta be az áll durcát Jay.

*5 perc múlva*

- „Fel tudja esetleg jönni az öltöztető?” – jött az emeletről a hang, úgy, hogy az „öltöztető” szón volt a hangsúly.
- „Megyek. Futok. Rohanok. De nem ma.” – kiabáltam vissza.

Felértem az emeletre, ahol látom, hogy Jax és Siva egy szál boyerben állnak.

- „Ez most komoly?” – nevettem el magam – „Mi kéne?”
- „Esetleg ruha?!” – Siva
- „Ez az.” – indultam meg a közös nagy ruhaszekrény felé.

Nathan kapott egy fekete farmernadrágot, egy lila pólót és egy fekete bőrfélekabátot. Meg persze egy fekete cipőt.

Siva kapott egy sötétkék V kivágású rövid ujjú pólót, egy sötétbarna nadrágot, napszemüveget és persze ő is kapott cipőt.

- „Na nézzétek meg, én lent leszek.” – odaadtam nekik az összeállított ruhákat és mentem.

*15 perc múlva*

- „Nem is olyan rossz öltöztető ez a Sam.” – „Jajaja, tudja, hogy kinek milyen ruha illik.” – jött le a lépcsőn Siva és Nathan.
- „Köszönöm. Süket még nem vagyok.” – kacsintottam rájuk miközben a fényképezőmet szereltem össze.

Eljött a 3 óra, amikor hallottuk, hogy a limuzin itt van értünk.

- „Biztos mehetek akkor?” – kérdeztem Tom-tól.
- „Persze, már minden el van intézve. Nyugi.” – kaptam meg a választ.

Kiléptünk mind a hatan az ajtón, és aki utoljára jött ki a zárta. Az utolsó most Max volt. Kinyílt a kocsi ajtaja, majd beszálltunk szépen sorban. (Max > Siva > Jay > Én >Nathan és Tom). Az út alatt kaptam egy hivatalos sztájliszt és VIP kártyát, amit a nyakamba akasztott Siva.

Mikor odaértünk olyan 15:45 körül, megláttam azt a hatalmas tömeget, és elkezdtem félni, mert nem tudtam, hogy mit fognak hozzászólni, ha meglátnak. A kocsi elkezdett lassítani, majd megállt. Ahogy beszálltunk, ugyanabban a sorrendben szálltunk ki. Mikor én szálltam ki, egy pillanatra néma csend lett. Természetesen miattam, de hála, hogy a testőr ott volt, aki bemutatott engem az ott lévő lányoknak, hogy aggodalomra semmi ok, mert én vagyok a hivatalos második sztájliszt-juk a fiúknak. Miután a bemutatás megtörtént, tapsolni majd örülni kezdtek. Nagyon nagy kő esett le a szívemről, hogy nem téptek szét.

Bekísértek engem és a srácokat az öltözébe/sminkes szobába.
Kicsit még azért paráztam, hogy mit fog szólni az első számú sztájliszt.
Odajött hozzám a fiúk legelső öltöztetője, akit úgy hívtak, hogy Maya. Tudta, hogy én is ott leszek vele, illetve velük. Próbaképpen odahivatott egy közelben lévő lányt, hogy milyen ruhákat adnék rá. Ki is választottam őket, majd elment a próbafülkébe, hogy felvegye őket.
Egész jól állt a lányon a ruha. Maya még meg is dicsért, hogy tényleg értek a ruhákhoz. Ha már vele kell „dolgoznom” akkor már tudta, hogy én meg Nath járunk, de megigérte, hogy nem mondja el. Jól összebarátkoztunk egymással.

Egy kis csúszással, de 16:15-kor jöttek a srácok, először előadták 1-2 számot majd csak utána dedikáltattak.

- „Sok sikert.” – mondtam Nathannek mosolyogva, amikor mentek kifele az ajtón.
- „Meglesz.” – ő pedig visszakacsintott rám.

- „Kijössz megnézni a srácokat? Úgyis képeket kell készítenem róluk.” – kérdeztem Maya-tól az öltözőbe.
- „Persze, hogy megyek.” – miközben mentünk és leültünk a VIP helyre, közbe megkérdezte tőlem, hogy; - „Fotós is vagy amúgy?”
- „Csak amatőr szinten csinálom, de egész jól.” – válaszoltam neki, miközben a fiúkat fényképeztem.

A második és az egyben utolsó számukat adták elő a rendezvényen, a Gold Forever-t. Alap volt az, hogy a dalok előadása közben Nath ha 100-szor nem nézett rám akkor egyszer se.
Amikor Nathan a második versszakához ért, akkor végig engem nézett egy bizonyos soroknál; „Butterflies, butterflies..we were meant to fly, You and i, you and i..colours in the sky…”

A fal vége fele én meg Maya visszamentünk az öltözőbe, hogy összedobjuk a fiúknak a dedikáláshoz a ruhákat. Maya választott Max-nek, Jay-nek és Siva-nak ruhát, én Nathan-nek és Tom-nak.

- „Na, tetszett?” – kérdezték tőlünk az 5 srác, mire Maya-val egyszerre rávágtuk; - „Na ná!”
- „Maya-val kivágattuk nektek a dedikáláshoz való ruhákat.” – mutattam az 5 kiterített ruha-összeállításra.

Fel is vették a ruhákat. Fiú léttükre lélegzetelállítóan néztek ki a ruháikban, amiket összeállítottunk nekik. Megköszönték a ruhákat és már mentem is dedikálni. Most is mint az előbb, Maya-val mentünk ki a srácokhoz, de most a testőr is ott volt velünk, velük, mert a sort azért meg kellett alakítani a lányok között. Rengeteg képet készítettem most is.

Elég meglepő volt számunkra, hogy hozzám meg Maya-hoz idejött 3-4 lány, hogy a szájliszt-okkal is szeretnének képeket készíteni. Természetesen elkészítettük a közös képeket, utána a fiúkra néztem, amikor Jay egy LIKE jelet mutatott nekem, amit még le is fényképeztem, mi pedig visszamutattam a LIKE jelet.

Mi addig időközben Maya-val közbejártuk a Plázát (mert a rendezvény egy plázában volt). Magunkról is csináltunk pár közös képet. Megbeszéltük, hogy majd valamelyik nap átjön hozzánk.

A dedikálás olyan 8-9 óráig tartott. Maya-val nagyon jól elbeszélgettünk. Összepakoltuk a cuccokat, majd hazaindultunk.

Hazaértünk, és mindenki aludni tért. Én nem, mert még kimentem a szobám teraszára levegőzni egy kicsit, mert a fejem így is fájt.

- „Azt hittem már alszol.” – szólalt meg egy ismerős hang a teraszajtóból.
- „Nem tudok, mert borzasztóan fáj a fejem, így kijöttem levegőzni, hátha jobb lesz.” – válaszoltam neki. – „És te? Hogy-hogy nem alszol?” – kérdeztem vissza.
- „Túl vagyok pörögve. Ilyenkor nem tudok aludni.” – mellém állt, majd egy szál rózsát nyújtott felém.
- „Köszönöm.” – csuklott el a hangom, mikor megláttam, majd mindketten fogtuk az egy szál rózsát, és magához ölelt.
- „Fáj még a fejed?” – kérdezte
- „Nem. Már nem.”
- „Mennyünk aludni?” – tette fel az ajánlatot.
- „Aha.”
- „Hozzád vagy hozzám?” – álltunk meg az ajtónál, mikor feltette a kérdést.
- „Hozzád.”

Megfogta a kezem, majd maga után húzott a szobájába. Befeküdtünk az ágyba, Nath magához húzott, kaptam még egy jó éjt puszit a homlokomra és összebújva aludtunk el.