Költözés

+7 komment után hozom a következőt

Reggel a madarak csicsergésére ébredtünk, legalábbis én.

Kimentem a konyhába és készítettem egy gyorsan összedobható reggelit. A reggeli pirítós és tea volt. Amíg én reggeliztem addig Nathan aludt. A reggelit befejezte elpakoltam magam után és elmentem a fürdőbe, hogy kivasaljam a hajam.

- „Sam?” – jött egy most kelt hang a konyhából.
- „Tessék?! Itt vagyok a fürdőbe a hajamat vasalom. Tettem neked ki reggelit. Sajnos csak ezt tudtam gyorsan összedobni.” – kiabáltam vissza
- „Megfelel.” – jött vissza a válasz.

A hajam kész is lett, majd kimentem, a konyhán keresztül a szobámba, hogy felöltözzek. Természetesen azt a ruhát vettem fel, amit nemrég vettem (kép). Felöltöztem, még egyszer megigazítottam a hajam, majd kimentem a reggelizőhöz.
Leültem az asztalhoz, majd láttam Nath-en, hogy az evést egy időre szüneteltette, majd végigmért.

- „Baj van?” – kérdeztem tőle vigyorogva, erre ő csak rázta a fejét, hogy „nincs”.

- „Figyelj!” – szólított meg.
- „Hmm?” – kérdeztem.
- „Mi lenne, ha… ha nálunk laknál? Van +1 szoba a házba, már minden meg van beszélve a srácokkal, csak rajtad múlik, hogy belejössz-e.” – kacsintott felém.
- „Huhh” – álltam le egy pillanatra.- „Én… nem is tudom, mit mondjak. Nem akarok az utatokba lenni, nem akarlak titeket zavarni, meg minden…” – halkultam el.
- „De nem lennél senkinek se az útjába, főleg az enyémbe nem.” – mondta miközben a tányérokat ment elmosogatni.
- „Biztos?” – kérdeztem félénken.
- „De, csak ha szeretnéd, nem erőltetem.” – nézett rám szomorú szemekkel. – „Meg nem lennél itt egyedül magadba.” – tette hozzá.
Sóhajtottam egyet, majd megszólaltam és bólogattam; - „Jól van.”
- „Biztos?” – kérdezte aggodalmasan.
- „Igen.” – majd kitettem egy mosolyt az arcomra.
- „Akkor…én most felhívom Siva-t, hogy jöjjön el értünk, addig esetleg összepakolhatnád a dolgaidat, mindjárt megyek és segítek.” – mondta miközben a telefonját babrálta.

El is mentem pakolni. Kb 5 perc múlva jött Nathan is segíteni. Röpke 1 óra alatt ketten együtt kész is lettünk a pakolással. Addig, míg jött Siva addig mindketten kimentünk a teraszra. Én pont azon a kezemen támasztottam magam, amelyek a Yin Yang tetoválásom van, vagyis a bal kezemen.

- „Mióta van meg?” – mutatott a tetoválásra.
- „Mi? Ja a tetoválás. Kb olyan 6-7 hete.” – válaszoltam
- „És.. mit szimbolizál?” - érdeklődött
- „Az életem. Azt a sok rosszat, meg kevés jót, amiket elmeséltem neked is. Azt is szimbolizálja, hogy mennyi mindenen átmentem, és hogy kibírtam sok mindent. Hogy erős vagyok.” – mondtam miközben a távolba, néztem. Próbáltam nem sírni, de már nem volt sok belőle, hogy elsírjam magam miattuk megint. Nem érik meg. – „Meg a két betegségem is ott van. Cukorbeteg vagyok 14 éve, lisztérzéken, pedig 11 éve.” – tettem hozzá, majd lehajtottam a fejem.
- „Ezt eddig nem is mondtad nekem.” – nézett rám (vagyis éreztem).
- „Mert féltem.” – néztem még mindig a távolba, majd le.
- „De nem kell. Tudom, hogy ezek nem vírusok, igaz még csak hallottam róluk, de aki emiatt nem szeret téged, az elég h***e. Már bocsánat a kifejezésért. De engem nem zavar.” – erréb jött felém, majd magához ölelt.
- „Még egyet elmondok jó?” – kérdeztem tőle kicsit félve, hogy mit fog szólni
- „Rendben.”
- „Akkor mikor tudod 8 éven át folyamatosan bántottak, akkor mindenért magamat hibáztattam, és…” – egy kis szünet – „… vagdostam magam.”
- „De, ugye…már nem csinálod?” – kérdezte tőlem aggódva
- „Nem, már nem. Az a múlt.” – adtam neki kielégítő választ.
- „Köszönöm, hogy elmondtad nekem.” – fújtuk ki mindketten egyszerre a levegőt.

Úgy 15 perc múlva el kezdett csörögni Nath telefonja, hogy itt van Siva értünk. Fel is vettünk a 3+1 bőröndöt ( a +1 az egy kistáska). Míg én kijelentkeztem a portásnak, és a kulcsokat visszaadtam, addig Nathan kivitte a bőröndjeimet. A sikeres kijelentkezés után, kimentem Nathan-höz és Siva-hoz, de aztán láttam, hogy Max is ott van. Üdvözöltem őket, beszálltunk a fekete nagy sötétítette ablakos kocsiba és már indultunk is a házhoz. Az út alatt tök jól elbeszélgettünk és megismerkedtem Siva-val és Max-szel.

15-20 perc múlva már ott is voltunk a háznál. A ház kívülről egyszerűen gyönyörű volt. Először mikor beléptem abba a házba, hát elállt a szavam. Ha a fiúk nincsenek ott, akkor tuti, hogy eltévedek. Az a nappali a tűzhellyel, egyszerűen nem tudtam mást tenni, csak nézni. Először felkísértek az énszobámba, ami ilyen világoskék és fehér volt. Az ágyam köré ilyen karácsonyfa-izzó-sor volt feltekerve. Sikeresen lecuccoltam magam, majd a három fiú egy házkörbevezető túrát adtak nekem. Az én szobám mellett volt Jay szobája. Az övé mellett volt Nathan-é. Nathan-é mellett volt Siva szobarésze. Max szobája tetszett a legjobban. Nagyon jól meg volt csinálva az angol hatát. És végül jött Tom szobája.

- „Biztos, hogy nem fogok zavarni senkit?” – néztem a három srácra.
- „Biztos.” – mondta Nath és Max egyszerre, de Siva csak bólogatott.
- „Jay és Tom hol vannak?” – érdeklődtem
- „Gondolom a kondiba, vannak.” – vonta meg a vállat Siva.

- „Gyere, mutatok még egy pár dolgot.” – mondta menet közbe Siva, és mutatta, hogy kövessem. Az emeleti részen, ahol én vagyok ott is volt egy fürdőszoba, meg a földszinten is volt. Mutatott nekem Siva, egy biliárdasztalt is, amely a ház hátsó részében volt található.
Végezetül Max mutatta meg nekem a kertjükben lévő kis faházféleséget.

- „Ez a ház egyszerűen gyönyörű. Köszönöm, hogy itt … itt lakhatok. Nem kellene ennyi mindent megtenni értem.” – igen, most jött ki belőlem az a sírás, ami más az indulásnál ki akarta jönni. Nem tehetek róla, hogy ennyire érzékeny vagyok.
- „Ohhh.” – jött egy nagy csoportos ölelés felém.
Eközben a két másik fiú, Jay és Tom is megérkezett.
- „Látom megérkezett a 6. tag.” – nevetve üdvözölt Tom. Jay csak integetett nekem.
- „Sziasztok.” – köszöntem nekik vissza szóval is és integetéssel is.

Már este olyan 9-10 óra lehetett. Felmentem az új szobámba. Leültem a kényelmes nagy ágyra, elővettem a telefonomat, és a fényképezőmet. Írtam anyának egy SMS-t, hogy minden rendben van és, hogy majd holnap felhívom. Természetesen a két lányról sem felejtkeztem meg. Kimentem a szobám teraszára, hogy képeket készítsek, de amikor jobbra néztem, csak három fejt láttam; Max, fölötte Nathan, és Nath felett, pedig Jay fejét. Amikor meglátták, hogy észrevettem őket, mindannyian behúzták magukat, mintha semmi se történt volna. Ezen elmosolyodtam magam előtt. Tudtam fotózni egy jó pár képet a tájról, majd vissza leültem az ágyamra, amikor Tom és Nathan jött be.

- „Nem láttál, semmilyen három fejet ugye?” – kacsintva kérdezte tőlem Nathan.
- „Nem. Azt se tudom, miről van szó.” – próbáltam komoly maradni, de nem sikerült.

Üdvözöltük egymást Tommal, később kimentek a szobámból, Nath még egyszer visszajött, hogy adjon egy lágy puszit az arcomra, rám mosolygott, kiment az ajtóm elé, majd visszanézett rám, rá mosolyogtam, ő vissza, és kiment.

Lefeküdtem az ágyra, de nem aludtam, csak gondolkoztam, majd végül elszunyókáltam, ami átment alvásba.